a tudás

vidyā rūpam kurūpāṇām
nirdhanānām dhanam tathā |
nirbalānām balam vidyā
sādhanīyā prayatnataḥ ||

A tudás a csúnyák szépsége,
a szegények kincse,
A tudás a gyöngék ereje,
ami állhatatos erőfeszítéssel nyerhető el.

A rūpa formát, alakot, de szépséget is jelent – a ku- előtagként hitványt, rosszat, így a kurūpa jelentése: csúnya. Ám a tudás megszépíti a csúnyát, biztonságot ad a vagyontalannak, és erőt a gyöngének. A nir-bala egészen pontosan erő nélkülit, azaz erőtlent jelent, ám a vers negyedik sora miatt inkább gyöngének fordítottam – hiszen az állhatatos erőfeszítés (a prayatna kitartást és törekvést is jelent, így kapta az erőfeszítés a jelzőjét) nem az erőtlenek sajátja: a megszerzett tudás éppen az erő – bár nem a fizikai erő – jele.

a szeretet jelei

mukhaṁ prasannaṁ vimalā ca dṛṣṭiḥ
kathānurāgo madhurā ca vāṇī |
sneho'dhikaḥ sambhrama-darśanaṁ ca
sadānuraktasya janasya lakṣma ||

Elégedett arc, tiszta tekintet,
figyelmesen hallgat és kedves szavakat szól,
rengeteg gyöngédség, és a buzgalom, hogy lássátok egymást –
ezek jelzik, ha valaki (téged) mindig szereti.

(Hitópadés 1.115.)

árulkodó jelek

ācāraḥ kulam ākhyāti
deśam ākhyāti bhāṣanam |
sambhramaḥ sneham ākhyāti
vapur ākhyāti bhojanam ||

Szokásaid a családodról árulkodnak,
beszéded a vidékről (ahol felnőttél),
buzgalmad a szeretetedről beszél,
míg a tested az étrendedről.

(Csánakja: Níti-darpana)

A sambrahma szó gyöke a bhram – barangol, forog ige. A sam-bhrama körforgást, buzgólkodást jelent – ami körül a figyelmünk állandóan forog – s ha ezt önkéntes elhatározásból tesszük, valóban megmutatja, mit szeretünk igazán. A sambrahma átvitt értelemben tiszteletet is jelent.

milyen vállalkozásba kezdjünk

yad yat paravaśaṁ karma tat tad yatnena varjayet |
yad yadātmavaśaṁ tu syāt tat tat seveta yatnataḥ || 4.159. ||

Óvatosan kerülje mindazokat a vállalkozásokat, melyek (sikere) mástól függ,
ám állhatatosan végezze mindazokat, melyek rajta múlnak.

sarvaṁ paravaśaṁ duḥkhaṁ sarvamātmavaśaṁ sukham |
etad vidyāt samāsena lakśaṇaṁ sukhaduḥkhayoḥ || 4.160. ||

Bonyolult és nehézséget jelent mindaz, ami mástól függ, míg egyszerű az, ami rajtad múlik –
ez a rövid meghatározása a bonyolultnak és egyszerűnek.

A sznátaka az a bráhmana, aki tanulóideje végeztével rituális fürdőt (sznánam) vesz, majd hazatér otthonába, hogy immáron felnőttként a tanultak szerint éljen. A Manu-szanhitá negyedik fejezete nékik ad tanácsokat. Milyen munkát végezzen, s milyent nem?

ne fukarkodj a dicsérettel!

satyaṁ brūyāt priyaṁ brūyān na brūyāt satyam apriyam |
priyaṁ ca nānṛtaṁ brūyād eṣa dharmaḥ sanātanaḥ || 4.138. ||

Igazat szóljon és kedvesen szóljon. Ám ne szóljon igazat, ha az bántó volna,
és ne szóljon hamisan, ha az netán kellemes volna is – ez az örök dharma.

bhadraṁ bhadram iti brūyād bhadram ity eva vā vadet |
śuṣka-vairaṁ vivādaṁ ca na kuryāt kena cit saha || 4.139. ||

A jóra mondja, hogy jó, s csak annyit mondjon: jó.
Senkivel ne keveredjen meddő viszályba, vitába.


Médhátithi, a Manu-szanhitá mértékadó kommentátora úgy értelmezi a verset, hogy még akkor is bólogasson az ember, ha nem ért egyet, illetve ne vitázzon pusztán a vita, érveinek hatásossága, éleselméjűsége csillogtatása kedvéért, s különösen ne kezdeményezzen vitát a királyi udvarban.

A vers békességre hív: a jóra mondja: jó – ne fukarkodjék a dicsérettel. Ne szóljon hamisan, még ha az kellemes volna is – szólt az előző tanács, ennek a fényében e strófa arra figyelmeztet, ne mondjon mást, csak dicsérő szavakat. Ez persze nem abszolút előírás: szülőként, tanítóként jó megtalálni a mértéket: a dicséret legyen ösztönző, mégse váljék elbizakodottá a növendék. S ebben a helyzetben fel kell hívni a figyelmet a hibákra is – együtt jár feladattal –, ám ne földbe döngölőn megsemmisítő, hanem szeretetteli, okos és figyelmes legyen. A hamis egot pusztító, ám a lelket éltető.

kutasd a sikert!

nātmānamav amanyeta purvābhir asamṛddhibhiḥ |
ā mṛtyoḥ śriyam anvicchen naināṁ manyeta durlabhām || 4.137. ||

Korábbi sikertelenségei miatt ne vesse meg önmagát,
mindhalálig kutassa a sikert, s ne gondolja elérhetetlennek.

Fontos, hogy szembenézzünk kudarcainkkal. Mérlegeljük, tanuljunk belőle, értsük meg, mit tettünk helyesen, mit tennénk ma is éppen úgy, és hol követtünk el hibákat, hasonló helyzetben mit kellene másképpen tenni. A kudarcok miatt másokat okolni egyszerűen csak a felelősség áthárítása... meg kell tanulnunk hátrébb lépni, és a külső szemlélő józan szemével látni és értékelni saját helyzetünket. S miként hiba a másik hibáztatása, a felelősség áthárítása, éppúgy hiba önmagunk becsmérlése is, a józan értékelés helyett.
Kutassa a sikert: azaz kutassa Srít. Az utalás talányos, jelenthet vagyont, gazdagságot, jószerencsét, ám utalhat Nárájan feleségére, Laksmíra is.
Döntéseinkben általában választhatjuk a kedvesebbet (preyas), ami rövidtávon előnyös, és a jobbat (śreyas), ami pedig hosszú távon kedvező. Srí kutatása finom felhívás ez utóbbira.

barátság

āture vyasane prāpte
durbhikṣe śatru-saṅkaṭe |
rāja-dvāre śmaśāne ca
yas tiṣṭhati sa bāndhavaḥ ||

Betegségben, amikor elér a baj,
éhínségben, ellenségek közt,
a királyi udvarban és a sír szélén
aki (melletted) áll, az a barátod.

(Csánakja: Artha-sásztra)

Barátod az, aki – jöhet bármilyen nehézség – melletted áll. A bāndhava jelent rokont és barátot is – akihez szoros kötelék (a szó a bandh – köt gyökből származik) fűz.

śatru-saṅkaṭe – a śatru jelentése ellenség, míg a saṅkata: melléknévként: keskeny, áthatolhatatlan, valamivel teli, főnévként: szűk átjáró, veszély.
rāja-dvāra – királyi udvar. Aki a hatalommal szemben is melletted áll, arra bízvást számíthatsz minden helyzetben.
śmaśāna – a szó temetőt jelent. Gondolhatunk arra is, hogy az oldalunkon áll, mikor mi temetjük hozzátartozóinkat, és azt is, amikor bennünket temetnek.

Ráadás kérdés:
Honnan való az idézet? (plusz pont, ha keresőprogram használata nélkül van meg):
„Ha három évig feléje se nézel,
a rokonsággal akkor ugyan végzel.”

az idő

kālaḥ pachati bhūtāni
kālaḥ saṁharate prajāḥ |
kālaḥ supteṣu jāgarti
kālo hi duratikramaḥ ||

Az idő felemészti a lényeket,
az idő megöl minden megszületettet.
Az idő ébren van (míg mindenki alszik),
az idő megkerülhetetlen.

(Mahábhárata, 11.2.22.)

Vidura tanítja így Dhrtarástra királyt.

akitől mindenki tart ;)

kamale brahmā śete
haraḥ śete himālaye |
kṣīrābdau ca hariḥ śete
manye matkuṇa-śankāyāḥ ||

Brahmá lótuszvirágon pihen,
Hara (Siva) a Himalájában,
Hari pedig a Tejóceánon –
gondolom, mert tartanak a bogaraktól.

a siker kulcsa

vijetavyā laṇkā caraṇa-taraṇīyo jalanidhi
vipakṣaḥ paulastyo raṇabhuvi sahāyāś ca kapayaḥ |
tathāpyeko rāmaḥ sakalam-avadhīd-rākṣasa-kulaṁ
kriyā-siddhiḥ satve bhavati mahatām nopakaraṇe ||

Hogy győzhessen Lankán, gyalog kelt át a tengeren,
ellenfele Pulasztja unokája (Rávana) volt, a csatamezőn pedig majmok segítették.
Ennek ellenére Ráma egymaga ölte meg a ráksaszák egész nemzetségét!
Munkád sikerének kulcsa a kiválóságodban rejlik, nem a támogatókban.

Hogy kiszabadíthassa Szítát Rávana fogságából, Ráma és serege átkeltek a tengeren Lanká szigetére. A Rámát segítő állatok kövekből építettek hidat, Minden kődarabra – legyen az hatalmas szikla vagy kisebb kavics – Ráma nevét írták. Az így megjelölt kövek nem süllyedtek el a vízben, így Ráma serege száraz lábbal kelhettek át Lankára.
Brahmá gondolatából született bölcsek egyike Pulasztja, a démoni nemzetségek ősatyja.