a négy életrend

prathame nārjitā vidyā
dvitīye nārjitaṁ dhanam |
tṛtīye nārjitaṁ puṇyaṁ
caturthe kiṁ kariṣyati ||

Az elsőben nem szerzett tudást,
a másodikban nem jutott vagyonhoz,
a harmadikban nem gyűjtött erényt –
ugyan mit tesz majd a negyedikben?

A vers szépen mutat rá az életszakaszok céljára. Ifjúként önmagunk felépítése a cél: a tudás gyűjtése. Aztán házasemberként a család felépítése: vagyongyűjtés – mondja a vers. A szűkebb család biztonságának megalapozása után helyes, ha az ember figyelme a nagyobb közössége felé fordul, s így, önzetlen jótettek végzésével gyűjt erényeket.

rímfaragó birkák, okoskodó papagájok

avayaḥ kevala-kavayaḥ
kīrā syuḥ kevalaṁ dhīrāḥ |
vīrāḥ paṇḍita-kavayas tān
avamantā tu kevalaṁ gavayaḥ ||

Kosok, kik csupán verselnek,
az okoskodók is csak papagájok.
Ám a tudós költők hősök – s az őket
megvetők csupáncsak ökrök.

A kavi költőt vagy filozófust jelent, ám a kevala-kavi az egyszeri rímfaragó, aki ugyan egymás mellé teszi a rímeket, de versei nem képviselnek valódi értéket. A kevala sajátost, egyedit, kizárólagost, teljest jelent – ám e szóösszetételben a kizárólagosság nem kiteljesedést, hanem beszűkülést jelent: a kevala-kavi (többesszámban kavayaḥ) rímfaragással foglalkozó szűklátókörű szakbarbár. S az ilyen úgynevezett „kavi” csak avi – azaz birka, kos.
A dhīra józan, higgadt bölcs… ám a csak okoskodók olyanok, akár a papagájok: az írások szentenciáit ismételgetik, valós bölcsesség nélkül.

kincseink

videśeṣu dhanaṁ vidyā
vyasaneṣu dhanaṁ matiḥ |
paraloke dhanaṁ dharmaḥ
śīlaṁ tu nikhilaṁ dhanam ||

Idegenben kincset ér a tudás,
nehéz időkben kincset ér az értelem,
a másvilágon kincset ér a dharma,
ám a jó természet mindenhol kincset érő.

ellenség és barát

ālasyam hi manuṣyāṇām
śarīra-stho mahānripuḥ |
nāstyudyama-samo bandhuḥ
kṛtvā yam nāvasīdati ||

A lustaság az ember
(saját) testében lakozó nagy ellensége.
(Ám) nincs az állhatatossághoz fogható barát,
(a jól végzett munkát) megtéve nem dől romba (az életed).

a tudás

vidyā rūpam kurūpāṇām
nirdhanānām dhanam tathā |
nirbalānām balam vidyā
sādhanīyā prayatnataḥ ||

A tudás a csúnyák szépsége,
a szegények kincse,
A tudás a gyöngék ereje,
ami állhatatos erőfeszítéssel nyerhető el.

A rūpa formát, alakot, de szépséget is jelent – a ku- előtagként hitványt, rosszat, így a kurūpa jelentése: csúnya. Ám a tudás megszépíti a csúnyát, biztonságot ad a vagyontalannak, és erőt a gyöngének. A nir-bala egészen pontosan erő nélkülit, azaz erőtlent jelent, ám a vers negyedik sora miatt inkább gyöngének fordítottam – hiszen az állhatatos erőfeszítés (a prayatna kitartást és törekvést is jelent, így kapta az erőfeszítés a jelzőjét) nem az erőtlenek sajátja: a megszerzett tudás éppen az erő – bár nem a fizikai erő – jele.

a szeretet jelei

mukhaṁ prasannaṁ vimalā ca dṛṣṭiḥ
kathānurāgo madhurā ca vāṇī |
sneho'dhikaḥ sambhrama-darśanaṁ ca
sadānuraktasya janasya lakṣma ||

Elégedett arc, tiszta tekintet,
figyelmesen hallgat és kedves szavakat szól,
rengeteg gyöngédség, és a buzgalom, hogy lássátok egymást –
ezek jelzik, ha valaki (téged) mindig szereti.

(Hitópadés 1.115.)

árulkodó jelek

ācāraḥ kulam ākhyāti
deśam ākhyāti bhāṣanam |
sambhramaḥ sneham ākhyāti
vapur ākhyāti bhojanam ||

Szokásaid a családodról árulkodnak,
beszéded a vidékről (ahol felnőttél),
buzgalmad a szeretetedről beszél,
míg a tested az étrendedről.

(Csánakja: Níti-darpana)

A sambrahma szó gyöke a bhram – barangol, forog ige. A sam-bhrama körforgást, buzgólkodást jelent – ami körül a figyelmünk állandóan forog – s ha ezt önkéntes elhatározásból tesszük, valóban megmutatja, mit szeretünk igazán. A sambrahma átvitt értelemben tiszteletet is jelent.

milyen vállalkozásba kezdjünk

yad yat paravaśaṁ karma tat tad yatnena varjayet |
yad yadātmavaśaṁ tu syāt tat tat seveta yatnataḥ || 4.159. ||

Óvatosan kerülje mindazokat a vállalkozásokat, melyek (sikere) mástól függ,
ám állhatatosan végezze mindazokat, melyek rajta múlnak.

sarvaṁ paravaśaṁ duḥkhaṁ sarvamātmavaśaṁ sukham |
etad vidyāt samāsena lakśaṇaṁ sukhaduḥkhayoḥ || 4.160. ||

Bonyolult és nehézséget jelent mindaz, ami mástól függ, míg egyszerű az, ami rajtad múlik –
ez a rövid meghatározása a bonyolultnak és egyszerűnek.

A sznátaka az a bráhmana, aki tanulóideje végeztével rituális fürdőt (sznánam) vesz, majd hazatér otthonába, hogy immáron felnőttként a tanultak szerint éljen. A Manu-szanhitá negyedik fejezete nékik ad tanácsokat. Milyen munkát végezzen, s milyent nem?

ne fukarkodj a dicsérettel!

satyaṁ brūyāt priyaṁ brūyān na brūyāt satyam apriyam |
priyaṁ ca nānṛtaṁ brūyād eṣa dharmaḥ sanātanaḥ || 4.138. ||

Igazat szóljon és kedvesen szóljon. Ám ne szóljon igazat, ha az bántó volna,
és ne szóljon hamisan, ha az netán kellemes volna is – ez az örök dharma.

bhadraṁ bhadram iti brūyād bhadram ity eva vā vadet |
śuṣka-vairaṁ vivādaṁ ca na kuryāt kena cit saha || 4.139. ||

A jóra mondja, hogy jó, s csak annyit mondjon: jó.
Senkivel ne keveredjen meddő viszályba, vitába.


Médhátithi, a Manu-szanhitá mértékadó kommentátora úgy értelmezi a verset, hogy még akkor is bólogasson az ember, ha nem ért egyet, illetve ne vitázzon pusztán a vita, érveinek hatásossága, éleselméjűsége csillogtatása kedvéért, s különösen ne kezdeményezzen vitát a királyi udvarban.

A vers békességre hív: a jóra mondja: jó – ne fukarkodjék a dicsérettel. Ne szóljon hamisan, még ha az kellemes volna is – szólt az előző tanács, ennek a fényében e strófa arra figyelmeztet, ne mondjon mást, csak dicsérő szavakat. Ez persze nem abszolút előírás: szülőként, tanítóként jó megtalálni a mértéket: a dicséret legyen ösztönző, mégse váljék elbizakodottá a növendék. S ebben a helyzetben fel kell hívni a figyelmet a hibákra is – együtt jár feladattal –, ám ne földbe döngölőn megsemmisítő, hanem szeretetteli, okos és figyelmes legyen. A hamis egot pusztító, ám a lelket éltető.

kutasd a sikert!

nātmānamav amanyeta purvābhir asamṛddhibhiḥ |
ā mṛtyoḥ śriyam anvicchen naināṁ manyeta durlabhām || 4.137. ||

Korábbi sikertelenségei miatt ne vesse meg önmagát,
mindhalálig kutassa a sikert, s ne gondolja elérhetetlennek.

Fontos, hogy szembenézzünk kudarcainkkal. Mérlegeljük, tanuljunk belőle, értsük meg, mit tettünk helyesen, mit tennénk ma is éppen úgy, és hol követtünk el hibákat, hasonló helyzetben mit kellene másképpen tenni. A kudarcok miatt másokat okolni egyszerűen csak a felelősség áthárítása... meg kell tanulnunk hátrébb lépni, és a külső szemlélő józan szemével látni és értékelni saját helyzetünket. S miként hiba a másik hibáztatása, a felelősség áthárítása, éppúgy hiba önmagunk becsmérlése is, a józan értékelés helyett.
Kutassa a sikert: azaz kutassa Srít. Az utalás talányos, jelenthet vagyont, gazdagságot, jószerencsét, ám utalhat Nárájan feleségére, Laksmíra is.
Döntéseinkben általában választhatjuk a kedvesebbet (preyas), ami rövidtávon előnyös, és a jobbat (śreyas), ami pedig hosszú távon kedvező. Srí kutatása finom felhívás ez utóbbira.