a halál után csupán tetteink kísérnek el

ekaḥ prajāyate jantur eka eva pralīyate |
eko’nubhuṅkte sukṛtam eka eva ca duśkṛtam || 2.240.||

A teremtmény egymaga születik,
s bizony egymaga is hal meg.
Egymaga élvezi jótettei (gyümölcsét),
s bizony egymaga a rosszat is.

mṛtaṁ śarīram utsṛjya kāṣṭha-loṣṭa-samaṁ kṣitau |
vimukhā bāndhavā yānti dharmas tam anugacchati || 2.241.||

A halott testet a földön hagyva – akár egy fadarabot, vagy göröngyöt –
elfordított arccal távoznak a rokonok. (Egyedül) a dharma követi őt.

(Manu-szanhitá)

forma és/vagy tartalom?

vāṅ-mādhuryāt sarva-loka-priyatvaṁ
vāk-pāruṣyāt sarvalokopakāri |
kiṁ vā loke kokilenopanītaṁ
ko vā loke rāsabhenāparādhaḥ ||

(Az egyiket) szavai édessége miatt mindenki kedveli,
(míg a másik) nyers beszéde miatt mindenki ellensége.
Ám vajon mit adott a világnak a kakukkmadár?
s ugyan mi a bűne szamárnak?

a legfőbb

santoṣaḥ paramo lābhaḥ
satsaṅgaḥ paramā gatiḥ |
vicāraḥ paramaṁ jñānaṁ
kṣame paramaṁ sukham ||

Az elégedettség a legfőbb nyereség,
a szent társulás a legfőbb módszer,
a megfontolás a legfőbb tudás,
és a megbocsájtásban (rejlik) a legfőbb öröm.

Az elégedettség annak a tudata, hogy az ember a helyén van a világban, s az ebből fakadó béke és derű.
A gati szó gyöke a gam – megy, jár ige, a gati a cselekvést megnevező fogalom: menés, járás, mozgás, haladás. Átvitt értelemben módszer, haladás, folyamat, valaminek az elérése, segítség, oltalom. A sat-saṅga (szent társulás) elsődleges értelemben egy szent ember közelségét jelenti, másodlagos értelemben a nemes minőségű társulást, amiben a résztvevők egymás iránti figyelme a szentség kulcsa.

a négy életrend

prathame nārjitā vidyā
dvitīye nārjitaṁ dhanam |
tṛtīye nārjitaṁ puṇyaṁ
caturthe kiṁ kariṣyati ||

Az elsőben nem szerzett tudást,
a másodikban nem jutott vagyonhoz,
a harmadikban nem gyűjtött erényt –
ugyan mit tesz majd a negyedikben?

A vers szépen mutat rá az életszakaszok céljára. Ifjúként önmagunk felépítése a cél: a tudás gyűjtése. Aztán házasemberként a család felépítése: vagyongyűjtés – mondja a vers. A szűkebb család biztonságának megalapozása után helyes, ha az ember figyelme a nagyobb közössége felé fordul, s így, önzetlen jótettek végzésével gyűjt erényeket.

rímfaragó birkák, okoskodó papagájok

avayaḥ kevala-kavayaḥ
kīrā syuḥ kevalaṁ dhīrāḥ |
vīrāḥ paṇḍita-kavayas tān
avamantā tu kevalaṁ gavayaḥ ||

Kosok, kik csupán verselnek,
az okoskodók is csak papagájok.
Ám a tudós költők hősök – s az őket
megvetők csupáncsak ökrök.

A kavi költőt vagy filozófust jelent, ám a kevala-kavi az egyszeri rímfaragó, aki ugyan egymás mellé teszi a rímeket, de versei nem képviselnek valódi értéket. A kevala sajátost, egyedit, kizárólagost, teljest jelent – ám e szóösszetételben a kizárólagosság nem kiteljesedést, hanem beszűkülést jelent: a kevala-kavi (többesszámban kavayaḥ) rímfaragással foglalkozó szűklátókörű szakbarbár. S az ilyen úgynevezett „kavi” csak avi – azaz birka, kos.
A dhīra józan, higgadt bölcs… ám a csak okoskodók olyanok, akár a papagájok: az írások szentenciáit ismételgetik, valós bölcsesség nélkül.

kincseink

videśeṣu dhanaṁ vidyā
vyasaneṣu dhanaṁ matiḥ |
paraloke dhanaṁ dharmaḥ
śīlaṁ tu nikhilaṁ dhanam ||

Idegenben kincset ér a tudás,
nehéz időkben kincset ér az értelem,
a másvilágon kincset ér a dharma,
ám a jó természet mindenhol kincset érő.

ellenség és barát

ālasyam hi manuṣyāṇām
śarīra-stho mahānripuḥ |
nāstyudyama-samo bandhuḥ
kṛtvā yam nāvasīdati ||

A lustaság az ember
(saját) testében lakozó nagy ellensége.
(Ám) nincs az állhatatossághoz fogható barát,
(a jól végzett munkát) megtéve nem dől romba (az életed).

a tudás

vidyā rūpam kurūpāṇām
nirdhanānām dhanam tathā |
nirbalānām balam vidyā
sādhanīyā prayatnataḥ ||

A tudás a csúnyák szépsége,
a szegények kincse,
A tudás a gyöngék ereje,
ami állhatatos erőfeszítéssel nyerhető el.

A rūpa formát, alakot, de szépséget is jelent – a ku- előtagként hitványt, rosszat, így a kurūpa jelentése: csúnya. Ám a tudás megszépíti a csúnyát, biztonságot ad a vagyontalannak, és erőt a gyöngének. A nir-bala egészen pontosan erő nélkülit, azaz erőtlent jelent, ám a vers negyedik sora miatt inkább gyöngének fordítottam – hiszen az állhatatos erőfeszítés (a prayatna kitartást és törekvést is jelent, így kapta az erőfeszítés a jelzőjét) nem az erőtlenek sajátja: a megszerzett tudás éppen az erő – bár nem a fizikai erő – jele.

a szeretet jelei

mukhaṁ prasannaṁ vimalā ca dṛṣṭiḥ
kathānurāgo madhurā ca vāṇī |
sneho'dhikaḥ sambhrama-darśanaṁ ca
sadānuraktasya janasya lakṣma ||

Elégedett arc, tiszta tekintet,
figyelmesen hallgat és kedves szavakat szól,
rengeteg gyöngédség, és a buzgalom, hogy lássátok egymást –
ezek jelzik, ha valaki (téged) mindig szereti.

(Hitópadés 1.115.)

árulkodó jelek

ācāraḥ kulam ākhyāti
deśam ākhyāti bhāṣanam |
sambhramaḥ sneham ākhyāti
vapur ākhyāti bhojanam ||

Szokásaid a családodról árulkodnak,
beszéded a vidékről (ahol felnőttél),
buzgalmad a szeretetedről beszél,
míg a tested az étrendedről.

(Csánakja: Níti-darpana)

A sambrahma szó gyöke a bhram – barangol, forog ige. A sam-bhrama körforgást, buzgólkodást jelent – ami körül a figyelmünk állandóan forog – s ha ezt önkéntes elhatározásból tesszük, valóban megmutatja, mit szeretünk igazán. A sambrahma átvitt értelemben tiszteletet is jelent.