ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna

A "ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna" - egyébként latin eredetű - szólás szanszkrt változata:

kākaḥ kṛṣṇaḥ pikaḥ kṛṣṇaḥ
ko bhedaḥ pikakākayoḥ |
vasantasamaye prāpte
kākaḥ kākaḥ pikaḥ pikaḥ ||

A varjú fekete, s fekete a kakukk is.
Mi hát a különbség a kakukk és a varjú között?
Kiderül, ha eljön a tavasz.
A varjú varjú, a kakukk pedig kakukk.

amit ma megtehetsz...

Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. A szólás kétféle változatban is:

śvaḥ-kāryamadya kurvīta
pūrvāhṇe cāparāhṇikam |
na hi pratīkṣate mṛtyuḥ
kṛtam vāsya na vā kṛtam ||

A holnap munkáját végezd el ma,
s még délelőtt a délutánét,
mert a halál nem várja meg,
megtetted-e vagy sem.


na kaścidapi jānāti
kiṁ kasya śvo bhaviṣyati |
ataḥ śvaḥ karaṇīyāni
kuryād adhyaiva buddhimān ||

Senki nem tudja, mit hoz a holnap,
ezért a bölcs a holnap feladatát végezze el ma.

az öt legdrágább kincs

jananī janma-bhūmiś ca
jāhnavī ca janārdanaḥ |
janakaḥ pañcamaś-caiva
jakārāḥ pañca-durlabhāḥ ||

Az anya, a szülőföld,
a Gangesz, Isten (Dzsanárdana),
s ötödikként a nemzőatya –
az öt legdrágább kincs (neve dzsa betűvel kezdődik).

Legdrágább kincs: szó szerint dur-labham azaz nehezen elérhető. A fogalmat akkor is használják, amikor valami elérhetetlen, nagyon ritka, a kategóriájában kimagasló, vagy nagyon kedvelt. Ami könnyen elérhető, mindennapi dolog, annak fontosságáról nem is tudatosulunk, csak ha már elérhetetlenné távolodott. (lásd a mesét, amiben a leány úgy szereti az apját, mint az emberek a sót).

Nepál címerének felirata: jananī janmabhūmiś ca svargād api garīyasī – az anya és a szülőföld a mennyországnál is fontosabb.

Dzsáhnaví: a Gangesz e nevének jelentése: Dzsahnu leánya. Dzsahnu egy ősi király, kinek az mennyekből a földre alázúduló Gangesz elmosta az áldozati terét. A nagyhatalmú király haragjában mind kiitta a Gangesz vizét. Később, haragja csillapult, s a vizet fülén át engedte ki – így lett a Gangesz Dzsahnu leánya.

Dzsanárdana: Isten neve, az újjászületések elpusztítója. (lásd: https://slokamala.blogspot.com/2009/12/janardana-nev-szoosszetetel-jana-ardana.html)

nők

yatra nāryas tu pūjyante
ramante tatra devatāḥ |
yatraitās tu na pūjyante
sarvās tatrāphalāḥ kriyāḥ ||3.56 ||

Ahol tisztelik a nőket, örvendeznek ott az istenek,
ám ahol nem tisztelik őket, minden rítus eredménytelen marad.

A kriyā Medhātithi kommentárja szerint áldozatokat, és adományozást jelent. A szó maga tettet jelent, így helyénvaló a ’bármilyen tett eredménytelen marad’ fordítás is. Az eredménytelen szó szerint gyümölcstelen (a-phala).

(Manu-szanhitá 3.56.)

vigyázzunk szavainkra

saṁrohati agnīnā dagdhaṁ
vanaṁ paraśunā hatam |
vācā duruktaṁ bībhatsaṁ
na saṁrohati vāk-kṣatam ||

A tűzzel felperzselt, vagy a fejszével kivágott erdő (idővel) megújul,
a sértő, rosszindulatú szavak okozta sérülés nem gyógyul meg (sohasem).

A dur-ukta (szó szerint „rossz beszéd”) durva vagy sértő beszédet jelent. A bībhatsa elsősorban undorítót, de rosszindulatút, kegyetlent is.

(Mahábhárata 13.161.34., Bhísma tanítja Judhisthir királyt)

az ékesszóló és a kedves

sākṣarā viparītāścedrākṣasā eva kevalam |
saraso viparītaścet sarasatvaṁ na muṁcati ||

„Ékesszólók” (száksará) megfordítva csupán „démonok” (ráksaszá) maradnak,
(míg) a „kedves” megfordítva is „kedvesség”, ha nem is végezte (el iskoláit).

A vers szójátékon alapul. A szanszkrt nyelvben szótagokat írnak, így a szá-ksa-rá (ékesszólók) megfordítva rá-ksa-szá (emberevő démonok). Lehet valaki szépen beszélő tanult ember, ám ha ez csupán máz rajta, válságos helyzetben gonosz-mód, démonként viselkedik. Míg ha valaki természete szerint kedves, szelíd (a sza-rasza ízest, érzelmekkel telit jelent), válságos helyzetben is természete szerint viselkedik (a szarasza szó megfordítva ugyanígy hangzik), akkor is, ha nem tanult ember. Ráadásul a tudás istennőjének neve Szaraszvatí szintén e szóból ered (a -vat/-vatí képző valamivel rendelkezőt jelent), a kedves, szelíd ember képzettség nélkül is Szaraszvatíhoz tartozik.

tessék választani!

nāsti lobha-samo vyādhi
nāsti krodhasamo ripu |
nāsti dāridrayavad dukhaṁ
nāsti jñānātparaṁ sukham ||

Nincs a mohósághoz fogható betegség,
nincs a haraghoz fogható ellenség,
nincs a szegénységhez mérhető szenvedés,
és nincs a tudásnál nagyobb öröm.

a ruha teszi az embert?

kiṁ vāsasā tatra vicāraṇīyaṁ
vāsaḥ pradhānaṁ khalu yogyatāya|
pītāmbaraṁ vīkśya dadau sva kanyāṁ
digambaraṁ vīkśya viṣaṁ samudraḥ ||

Mire a ruha? fontoljuk meg jól,
az öltözék fontos jele a rátermettségnek.
A sárgaruhást látván saját leányát adta,
míg az égruhájúnak csupán mérget adott az Óceán.

A vers finoman ironikus. Visnu és Siva mindketten felettébb kiválóak, egyikük sincs híján a rátermettségnek. Ám a világ mégis az öltözék alapján ítél, miként a Tejóceán köpülésekor a tigrisbőrbe burkolt, szinte meztelen Sivának a méreg jutott, míg az elegáns Visnu Laksmít kapta meg.

közeli az, aki a szívedben lakozik

dūrastho'pi samīpasthaḥ
yo yasya hṛdi vartate |
yo yasya hṛdaye nāsti
samīpastho'pi dūragaḥ ||

Ha távol is van, közeli az,
aki a szívedben lakozik,
ám aki nincs a szívedben,
messzi az, még ha a szomszédságban él is.

(Subhāṣita-ratna-bhāṇḍāgāra – Szubhásiták ékköveinek tárháza)

zengd Hari nevét!

kiṁ mitram ante sukṛtaṁ na lokāḥ
kiṁ dhyeyam īśasya padaṁ na śokāḥ |
kiṁ kāmyam avyāja-sukhaṁ na bhogāḥ
kiṁ jalpanīyaṁ harināma nānyat ||

Ki marad barátod végül? a jótetteid, nem az emberek.
Min meditálj? Az úr lábain, ne a bajokon.
Mire vágyj? az egyszerű örömre, ne az élvezetekre.
S mit zengj? Hari neveit, semmi mást!

Az emberek (loka) szó a lok – néz, lát igei gyökből származik. A loka jelenthet világot is: körülnézünk, és amit magunk körül látunk, világ, emberek, vagy ami profán. A versben a szó többes számban áll, ez teszi egyértelművé, hogy nem a világokról van szó, hanem a környezetünkről, a körülöttünk élő emberekről.