oltalmaz, mint egy anya... a tudás

māteva rakśati piteva hitaṁ niyuṅkte
kānteva cāpi ramayatyapanīya khedaṁ |
lakśmīṁ tanoti vitanoti ca dikśu kīrtiṁ
kiṁ kiṁ na sādhayati kalpalateva vidyā ||

Oltalmaz, mint egy anya, jóra ösztönöz, mint egy apa,
megörvendeztet, és elűzi a gyötrelmet, mint kedves feleség,
gazdaggá tesz, hírneved minden irányban elterjeszti,
vajon mit nem visz tökélyre – akár egy kívánságteljesítő lián – a tudás?

érdemes és érdemtelen megkülönböztetése

pātrāpātra-viveko'sti
dhenu-pannagayor iva |
tṛṇāt saṁjāyate kṣīraṁ
kṣīrāt saṁjāyate viṣam ||

Az érdemes és az érdemtelen megkülönböztetése
akár a tehéné és a kígyóé:
(a tehén) fűből tejet csinál,
(míg a kígyó) tejből mérget.

Az érdemes (pātra) szó szerint ivóedényt jelent (a pā – iszik igei gyökből és a -tra eszközképzőből képzett szó), továbbá áldozati edényt, átvitt értelemben pedig befogadót, illetve érdemes embert (akinek az edényébe helyes adományt tenni).

előre gondolkodás

na kūpa-khananaṁ yuktaṁ
pradīpte vahninā gṛhe |
cintanīyā hi vipadām
ādāveva pratikriyā ||

Ne az égő házunk lángjainál ássuk a kutat,
az ember gondoljon már jó időben a bajok elhárítására.

az anyagi lét perzselő tüzének enyhítője

Tikkasztó forróságban jólesik egy kis hűs. Vajon mi enyhíti leginkább az anyagi lét perzselő tüzét?

candanaṁ śītalaṁ loke
candanād api candramā |
candra-candanayor madhye
śītalā sādhu-saṅgatā ||

A szantálpép (kellemesen) hűsít ebben a világban,
a szantálpépnél hűsítőbb a Hold.
Ám a szantálpépnél és a Holdnál is
hűsítőbb a szentek társasága.

rossz tanácsadó

ekaṁ viṣarasaṁ hanti
śastreṇaikaśca vadhyate |
sarāṣṭraṁ saprajaṁ hanti
rājanaṁ mantra-viplavaḥ ||

A mérgezett ital egy embert öl meg,
ahogy a fegyver is egy ember halálát okozza,
ám az egész királyságot, annak népét,
s magát a királyt is elpusztítja a rossz tanácsadó.

Rossz tanácsadó: A szövegben mantra-viplavaḥ. A mantra szó elsősorban védahimnuszt, szent fohászt jelent, ám a kormányzást, a király belső köréhez tartozó tanácsadókat is. A viplava jelentése káosz, kibékíthetetlen ellentét, illetve bűn, züllöttség. Jelenthet tehát viszályt, káoszt a király tanácsosai között, de züllött, gonosz tanácsadót is.

mi lehetne ennél csodálatosabb?

ahany-ahani bhūtāni
gacchantīha yamālayam |
śeṣāḥ sthāvaram icchanti
kim āścaryam ataḥ param ||

E világban nap mint nap lények
sokasága távozik a Halál birodalmába,
ám a többiek mégis változatlanságra vágynak –
mi lehetne ennél csodálatosabb?

(Mahábhárata, Vana-parva 313.116.)

A Mahábhárata egyik történetében Judhisthir királyt vizsgáztatja a tó szelleme - száz kérdést tesz fel neki, életről, halálról, erényről s a világ működéséről. Mi a csodálatos? - hangzik egyik kérdése, s Judhisthir válasza gondolkodásunk egyik vakfoltjára mutat rá.

a kellemetlen igazság

sulabhāḥ puruṣā rājan
satataṁ priyavādinaḥ |
apriyasya tu pathyasya
vaktā śrotā ca durlabhaḥ ||

Ó, király, könnyedén (találsz) olyan embert, aki mindig kedvesen szól,
a hasznosat, ám kellemetlent kimondó és meghallgató a ritka (kincs).

(Rámájana 3.37.2.)

A Rámájanában Marícsa figyelmezteti ekképpen Rávanát. Egy vezetőnek különösen fontos, hogy ne csak bólógatójánosokkal vegye magát körbe, hanem keressen olyan megbízható társakat, akiknek szemszögéből reális és jóakaró külső szemmel láthatja magát. Ritka kincs az ilyen társ, becsülje meg őket jól. És ne törje össze a tükröt, ha nem tetszik, amit hall. Különben könnyen Rávana sorsára juthat.

oktatás

mātṛ-pitṛ-kṛtābhyāso
guṇitāmeti bālakaḥ |
na garbha-cyuti-mātreṇa
putro bhavati paṇḍitaḥ ||

Az anya és apa által biztosított
képzés teszi jellemessé a gyereket,
csupán az anyaméhből kipottyanva
senkiből nem lesz tudós.

(Hitópadés)

Az oktatás fontosságáról nem lehet elégszer megemlékezni.
A bālaka szó szerint gyerekest jelent, a szó jelenthet kisfiút, de tudatlan, vagy infantilis személyt is.

együttérzés

sajjanasya hṛdayaṁ navanītaṁ
yad vadanti kavayas tad alīkam |
anya-deha-vilasat-paritāpāt
sajjano dravati no navanītam ||

A jó emberek szíve akár a vaj –
mondják a költők, ám ez így nem helyes:
mások szenvedésének izzásától
a jók szíve megolvad, ám a vaj nem.

A szanszkrt vers finom szójáték: a paritāpa egyszerre jelent perzselő hőséget, kánikulát, és kínt, szenvedést is. A mást érő hőtől nem olvad meg a vaj… mások szenvedése meglágyítja az igaz emberek szívét.

amikor a hitványak egymást magasztalják

vānarāṇāṁ vivāheṣu
gardabhāḥ tatra gāyakāḥ |
parasparaṁ praśaṁsanti
aho rūpam aho dhvaniḥ ||

A majmok menyegzőjén,
hol a szamarak az énekesek,
egymást dicsérgetik:
micsoda szépség! micsoda hang!